Petike szeret szundizni a munkahelyén: megannyi nyugodt sarok, ahol lehajthatja a fejét. Békés természet, nem zavarja, ha nagy a nyüzsi, ha jönnek-mennek körülötte.
Hiába, a korral jár, 35 felé már nem olyan energikus az ember. Meg azért kimerítő a reggeli újságkihordás is. Csoszogva viszi körbe a sok fajta médiaterméket: ennek a VG, annak HVG, valakinek a Nemzet, másnak a Népszabi, vagy esetleg a Blikk jut. Nekem semmi. A jótét lélek megsajnált, és hogy én is részesüljek a jóból, minden délelőtt az asztalomra teszi a Metropolt. Közben meg elmeséli, milyen barátai vannak. Van olyan is, ezt ma tudtam meg, aki nem spórol és sosincs pénze. És olyankor mit csinál? Képzeljem el, hogy amikor már teljesen elköltötte mindenét, akkor másoktól kéreget. Hát ezért tart ott ez a világ, ahol.
